KARDHAL

Kifutott szalag után hallgatlak

Úgy képzelem el, hogy szenderülsz

Szívnek rohanó kardhalak

Ott fekszel most is, ahol hagytalak

Így maradunk, egymásban tartva

Poresőben a nikotin sárral

Nincs szívzörej, csak fehér zaj van

A bőröm sáskarágta

Moly meg sáska rágja

A kád amíg megtelik semmivel

Ha nincs hova, akkor is menni kell

♪

A szárnyaid gondosan eltettem

Repülni nekem sose kellettek

♪

Se kint, se bent, nincs sehol

A zárójelben szóközök

A nap se le, a hold se föl

A tenger mély, a nyúl üreg

...hogy szembeszélben szörfözöl

Hogy fodrozódik, felnevetsz...

Tökre jó, csak tönkretesz

Szublimálsz. Nincs átmenet

Felgyújtom utánad a várost

Leoltom utána a lámpát

Kikapcsolom magam végre

Bekapcsolsz hajnalban aztán

Hiányzik az ablak a falról

Megvan mindenem, asszem

A könny, mint a köd folyik lassan

♪

A kád amíg megtelik semmivel

Ha nincs hova, akkor is menni kell

...ahogy belebújok a bőrödbe

Ahogy megmelegszik az éjszaka

A fák ahogy összeölelkeznek

A madarak egymáshoz költöznek...

A katicák alszanak mellettem

A kígyókat közel engedtem

♪

Felgyújtom utánad a várost

Felgyújtod utánam a lámpát

Bekapcsolom magam végre

Kikapcsolsz hajnalban aztán

Felgyújtom utánad a várost

Felgyújtod utána a lámpát

♪

Álmodd azt, hogy ébren voltál végig

Párnaszirtek az égig, paplantenger

Álmomban most is ott vársz ránk

Az indulástól az érkezésig