Zakatol

Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt

Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem

Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen

Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem

Ez pár régi dal, nincsen mentség

Csak az a kurva tehetetlenség

Fázik a fal, remeg a festék

Ő is pont olyan, amivé tették

Úgy, mint én

Csak fekszek az út közepén

Lehet késő, de még visszamennék

Már tudja az egész város, már tudja, hogy mit tettem

Nem bírom ezt a nyomorúságot, pedig azt hittem ismertem

Az arcom is csupa sáros, most már csak haza vágyom

Meg a kezem is úgy kiszáradt

Csak fújja a szél a számat, csak fújja a szél a számat

Csak állok a szív peremén, nem is várok mást, csak hogy elvisz a szél

Állok a ház tetején, ugrás, azután pedig nincs, aki él

Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt

Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem

Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen

Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem

Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt

Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem

Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen

Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem

Istenem, mondd meg kérlek, miért nem hiszek benned már?

Ez az ordító csendélet, ez a szívemen a vesztegzár

Akarok egy üres képet, hogy semmit se fessek rá, hogy semmit se fessek rá

Megöl ez a kispolgári lét, itt nincs escape a mátrixból

Betakar a hangod úgy, mint rég, csak most reszket a pániktól

Megölel, vége, szakad a kép, zuhanok és csak szakadok szét

Istenem, mondd meg végre, miért? Istenem, mondd meg, miért pont én?

Istenem, mondd meg, miért pont én?

Istenem, mondd meg, miért pont én?

Miért pont én?

Istenem, mondd meg, miért pont én?

Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt

Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem

Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen

Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem

Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt

Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem

Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen

Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem