ERNŐ

És hogyha elmúlna

Minden romos ház a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád

Senki nem tudja

Hogy csak velem jár a bánat

Rég nem mennék utánad

A múltba a múltba

Barátom, néha megvan az arcod

Néha még megvan, hogy a ház előtt

A nevem kiáltod

Néha még megvan, ahogy megtörik

A szalmabála színe

A hangod elúszott, bár mondjuk tennem kellett érte

Nem lehet így se

Én nem értettem, hova

Nem értettem azt, hogy merre mész

És mér' nem szóltál róla

És úgy hiányzik a nyár

Meg úgy hiányzik a tél

Mér' akarnám, hogy maradj

Ha már te sem szeretnél

És hogyha elmúlna

Minden romos ház a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád

Senki nem tudja

Hogy csak velem jár a bánat

Rég nem mennék utánad

A múltba a múltba

Én nem törődtem úgy, ahogy te törődtél

Milyen gyerek dolog, gyerekként beszélni

És én nem köszöntem el, mikor elmentél

Milyen önző dolog hasonlót is kérni

És én biztos elhagynám

Azt az utolsó utáni

Fotót rólad az utcán

Hogy a pulcsidat sem növöd ki

Már megszoktam talán

És te észre se vennéd

Minden szaros kabátot kinőttem

Bárcsak ismernéd

És hogyha elmúlna

Minden romos ház a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád

Senki nem tudja

Hogy csak velem jár a bánat

Rég nem mennék utánad

A múltba a múltba

És hogyha elmúlna

Minden romos ház a falu szélén elhordva

És már csak én emlékszem rád

Senki nem tudja

Hogy csak velem jár a bánat

Rég nem mennék utánad

A múltba a múltba