ÁRVAHOUSE

Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír

Ez a csendek miatt elkopott radír

Ez a pillanatok heve és a bűn

Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn

Ez a nem, ez a de, ez a mégsem

Ez a legkedvesebb repedésem

Ezek azok a sebek, amikre büszke

Lehetetlen lenni, ez egy ki nem húzott tüske

Árvaházi lángokat épp belepi a füstje

Az izzó aranynak így lesz hamu ezüstje

Egyrе gazdagabbak, egyre szomorúbbak

Ne nézz hátra, dе épp mögötted a bűnbak

Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak

Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak

Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak

Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak

Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír

Ez a csendek miatt elkopott radír

Ez a pillanatok heve és a bűn

Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn

Ömlik a felmosóvödör leve az utcára

Mint a tinta minden válóperen, úgy szárad

Alatta ázott beton, felette szeder foltok

Bennem a neved, most egyszerre húz meg

Ezer Colt-ot

Nem vagyunk ismerősök, lelki dezertőrök

Kongó tornacsarnok, szivacsok, meszes vödrök

Ne kérdezd hova, csak távol innen, vezess főnök

Tudom, te úgy hiszed, ha nincs minden a fele semmi

Hogy ez a fele semmi, minek visszafeleselni

Rögeszmecsere közben egyedül felesezni

Örökkörfolyosókon ragyogni és megrekedni

Zongora dallamára fátyollik a nyitott ablak

Nagyobb a kapuajtó, de nem lettünk nyitottabbak

Egyre gazdagabbak, egyre szomorúbbak

Ne nézz hátra, de épp mögötted a bűnbak

Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak

Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak

Ezek rabjai a fényeknek, a klubnak

Ezek nem felelnek meg ennek a krúnak

Megint lehúz a fény, megint nehezen kelek

Kérlek édesapám, érted már nem vezekelek

Tudod félre ne értsd, nem engedem a kezed

De nem bírom tovább már a keresztedet

A nevem Ádi