Zárka

Börtönrácsok nyíljatok ki

♪

Á, phralám, szabadulj ki, ja

Kedves phralám, ha minden úgy alakul

Akkor jövőre nyárra már szabadulsz

Mindig mondtad, nagyon kicsi kell a nagyszabáshoz

Ott biztos leülhetsz a nagyvagányok asztalához

Eltelik majd hamar az a pár év

Addig töltsék neked a cigit, főzzék le a kávét

A családért mindent megtettél testvér, ahogy szokás

Építés, rombolás, eladás előtt kóstolás

Én kint vagyok, te bent, és néz az anyád ostobán

Hogy lesz most tovább? Hogyan csinálják?

Hogy mikor változtál meg mintagyerekből egy zsivánnyá

És miért mondják az éjszakába szívjad fel és igyál rá

Áh, ez egy kalitka, ahol megalszik a szikra

A legkeményebb baszik ma

Holnap is az baszik, ha ide kandikálsz

Szigorú hierarchiák, mitől vagy ilyen rafinált?

Bátya, átnézek a szögesdróton

Flashelem, hogy a rendőrautó követ folyton

Nem törődve semmivel, ez bűnözés

Elsőnek még buksza pénz, pár hónap múlva fűből élsz

Az ablakon kajak a hideg is bekandikál

Jöhet a nyár után a hűsölés

És, szarkész a brigád

Mindig szálljon a nóta az összes sittig

Tesó, még várlak, ez lesz már a hetedik év

Ez a dagadt cigány a könnyeit megeszi épp

Pedig én vezekeltem eleget a tetteimért

Mostmár bátran halnék meg a közös emlékekért

Megint szólj rám úgy, mint régen, hogyha eltévednék

Ha üzennél, hogy szabadulsz, én eléd mennék

Megint kitaposnánk az utunk, mint taknyosokként

Mindig kibuktál, hogy ne feszüljek hajnalonként

De én csak húztam egymás után, aztán ez baszott szét

Inkább hallgathattam volna rád, mert megmondtad rég

De én az orrom után mentem, hamar jött is a baj

Aztán a testvérek elárultak még annó tavaly

Kivoltak, mer' nem tudták a jelszavakat

Ők igen könnyen, de én nem adtam el magamat

De vannak kivételek, Veterán, Flex és Gabi

Velük mai napig beszélek, mert erős ez a damil

♪

Kettőhússzal száguldok a hétbe a stúdió felé

Be-be-befarolok úgy, hogy kicsikorog a kerék

Jamaica, Kolumbia között ingok folyton

A bánatom a mikrofonba folytom vagy a Jackbe

Piázok a testvérekkel

Az utcán sziréna, kékek mindig lesben

Ezek gettós gépek, phralám, meg se lepnek

Visznek, majd szabadulsz, ez az élet rendje

Harcok folynak a kibaszott lelkembe'

A démonjaim nem hagynak sohase cserben

Mikor a kistesókat látom, hogy a bűnbe belemennek

A szívem szakad meg, ez így nincsen rendben

Miért vonz a börtönnek romantikája?

Nem jobb kint, tesó, szeretetben a családdal?

Csábít a pénz, a presztízs, hírnév

De van másik út, hidd el, vágom a gödör mélyét

Táncoltam én is a penge élén

De csak prikezsia, az Úrba vezet az én utam

Ámen!

♪

Látom a csillagos eget

Bent írom, anyám, a levelet

♪

Mert azt is beleírom néked, jaj

Hogy hazamennék

♪

Mert csavargók sem, hogy ne lettünk volna

♪

Mert hogyha nékünk anyánk volna jó

♪

Haj, de csavargók sem, hogy ne lettünk volna