Hosszú Út

Én mondtam neked hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út

Miattad fel adnám

Ezt az egészet ha tudnám

De ez az életem a munkám

Minden hétvégén megindultam az éjszakába

Legyen lóvé ameddig te otthon békésen aludtál

Az egészet fel adnám

Mert fáradt vagyok és unom

Unom hogy mindenki kétszínű ezen az úton Már nem olyan mint régen

Tudom hogy ha térden lennék te lennél

Az egyetlen aki a kezed nyújtja értem

De meg kell tudnom mire vagyok képes, mennyit értem

El ameddig éltem én nem élhetek érted

Azt mondod hogy érted miközben a

Szemeddel azt kérdezed

Hogy mért nem mondhatom le a hétvégéket Az egészet

Fel adnám mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón

De soha nem felejtem azt amit adtál

Végig kell járnom az utamat hogy egy szép

Napn vissza térhessek majd hozzád

Én mondtam neked hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emék bánt

De már nincsen vissza út

Velem nem könnyű de nem is ígértem

Meg Tizen éves korom óta éjszakába mentem

A zene ami marad vele soha nem lesz harag

Ezzel dőltek le a falak igaz minden egyes szavam

Hogy ha ez nem lenne rosz irányba mennék

Csordulhatna könycsepp egy kis zárkába bent lennék

Nem szüledtem másra csak a roszra

Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja

Sok mindent buktam de annál többet kaptam

Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam

Hogyha választ adnék meg ezerszer meg járnám

Étlen szomjan az új demóm alapjára nyomnám mint régen

Egy utca gyerekmaradok velem van aki velem

A többit mára leszarom ne fájdítsák a fejem

Hogy ha majd egyszer innen lépek

Csak egy mikrofont kérek úgy tegyetek a mélybe

Én mondtam neked hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út

Ellenszenvesek neked a spanjaim

Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok szerelmünk lapjain

Lassan már semmi nincsen szinte

üres Mára már jeges lett ami régen tüzes

Meg tudnád folytani a nőket akik irnak

Ezzel csak teret adsz a kínnak

Ahelyett inkább örülnél annak hogy egyre többen bírnak

És hogy a dalainkra sírnak

Azt hiszi mindenki hogy mekkora nagy rajság

A habi sztárság de mindegyikünk lelkében a vállság

Ami már sokszor bírhatatlan

Ezért most elmondom hogy lássák

A sikernek ára van igaz határtalan

De még nem tudni hogy mi az ami hátra

Van Ezért csak előre megyek amíg birok

És még vagy 100 ajtót legalább én kinyitok

Én mondtam neked hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út